D. L. Baker: Két szövetség, egy Biblia

Akciós ajánlat
Termék kódja: AD139
Készleten lévő darabszám: 218
Eredeti ár: 2.000 Ft
Ár: 1.500 Ft
Megtakarítás: 500 Ft (25%)

 

Hermeneutikai Füzetek 15.

D. L. Baker: Két szövetség, egy Biblia

Budapest, 1998

 

Az eredetileg disszertációnak készült kézikönyv az Ó- és az Újszövetség teológiai kapcsolatának átte­kintésével foglalkozik. D. L. Baker kombinatorikus logikával a lehetséges válaszokat nyolc csoportba sorolja, kritikusan mutat be két ószövetségi (Van Ruler, Miskotte) és két újszövetségi (Bultmann, Baumgärtel) megoldást, majd mérlegel négy biblikus útkeresést (Vischer, tipológia, von Rad, kontinuitás és diszkontinuitás).

 

Tartalom

Az Ószövetség a lényegi Biblia, az Újszövetség hozzácsatolt értelmező jegyzet

Az Újszövetség a lényegi Biblia, az Ószövetség annak nem keresztény előzetese

Az Ószövetség és az Újszövetség egyformán keresztény írás

Az Ó- és Újszövetség egy üdvtörténetet hirdet

Az Ószövetség önálló tanúságtétel a „névről”, az Újszövetség ennek keresztény folytatása

Az Újszövetség megmutatja, hogy az Ószövetség tanúságtétel a Krisztusról szóló ígéretről

Az Ó- és az Újszövetség megfelelnek egymásnak

A két szövetség viszonya a kontinuitás és a diszkontinuitás fogalmaival jellemezhető

„Mindenekelőtt a »tipológia« szó jelentését kell megvizsgálnunk. A tüposz tupoV szó bibliai használata gyökeresen eltér a korai egyház spekulatív értelmezéseitől, ehhez hasonlóan igen jelentős a különbség a modern bibliatudomány nyelvezete szerinti és a mai egyház életében elterjedt értelmezés között. Ma a tipológia fogalmának két jelentősebb felfogását különböztethetjük meg. Újabban a bibliatudósok e fogalommal azt a történelem-értelmezést jelölik, mely a két szövetség kapcsolatát az „ígéretbeteljesedés” fogalmainak analógiájára jellemzi. Emellett vannak, akik továbbra is spekulatív módon használják ezt a kifejezést, mely ily módon összemosódik az allegorizálással és a szimbolizmussal, sőt e fogalmak jelentésének összecserélése sem ritka. A tipológia helye a két szövetség kapcsolatának teológiai megértésében teljességgel attól függ, hogy pontosan mit is értünk tipológián.” 124. old.

„Vajon az Újszövetség üdvtörténeti távlata megfelel-e az Ószövetségének? Az Ószövetség az élő istenről tanúskodik, aki azáltal nyilatkoztatta ki magát Izraelnek, hogy beavatkozott annak evilági történelmébe. Az Ószövetség szerint Isten történelmi eseményekben találkozik népével, és ezek az események nem mint véletlenül megesett tények fontosak, hanem mint összefüggő megnyilatkozások sorozata, együtt alkotnak történelmet. A történeti munkák az anyagot összefüggő elbeszéléssé formálták, a próféták kijelentették, hogy a múlt és a jövő eseményeinek szerepük van a jelenben, a zsoltárok és a liturgikus művek a kultusz által a jelenbe közvetítik a történelmet, a törvény Isten történelmi cselekvésének, népével kötött szövetségének gyakorlati következményeit fejezik ki, a bölcsességirodalom negatív módon azt mutatja meg, hogy a történelmi távlat mellőzése a bibliai kijelentés kulcsának elveszítésével jár.” 167. old.