Magyar Luther Könyvek 10.

Gerhard O. Forde: Ki a kereszt teológusa?

Gondolatok Luther Heidelbergi Disputációjáról

A szerző a Heidelbergi Disputáció (1518) téziseinek részletes magyarázata során mutatja be és ütközteti a teologizálás kétféle módját: a dicsőség teológusának és a kereszt teológusának gondolkodását. Luther egykori drámai teológiája, a dicsőség teológusa megpróbál kitérni a kereszt elől, hogy valamit mégis megmentsen az emberi akarat és szabadság, valamint a saját teológiája számára. A kereszt azonban nem enged ilyen menekülési kiutat, mert állandóan leleplezi ezt a teológiát. Aki teológusi küzdelmében hagyja, hogy a kereszt „megtámadja” és „megölje”, az Krisztussal életre támad, s a kereszt teológusává lesz. Megérti, hogy Isten „önmaga ellentétének látszatába”, a kereszt gyalázatába rejtőzött.

„A két történet: a dicsőségtörténet és a kereszttörténet halálos küzdelmet folytat azért, hogy melyikük vegye kezébe és határozza meg sorsunkat. Maga a kereszt, ahol a küzdelem zajlik. Ha győz a kereszt, akkor kiderül számunkra, hogy egész másképpen is lehetünk teológusok. Így leszünk a kereszt teológusai. Amiképpen két alaptörténet van, a teológusi létnek is két formája van. Lehetünk a dicsőség vagy a kereszt teológusai.” 20. old.

„Isten igaz ismerete tehát nem teológiai eszmefuttatások révén nyerhető el. Mi eleve eltorzítjuk a dolgokat, rosszul látunk és hamisan beszélünk. Eszményeinkhez igazítjuk Istenről szóló tanításunkat. De Isten megismerésének egyedüli útja a szenvedés, a minket megváltó Isten szenvedése. Isten, úgymond, így éri el, hogy rá figyeljünk, és végre lássunk. Isten ismerete nem kedvünk szerint elfogadható vagy elvethető dogmatikai igazságok révén adatik, még akkor sem, ha úgy nevezik, hogy »kereszt teológiája«, amelyet azután megkísérlünk átültetni a gyakorlatba. Teljesen mindegy, hogy mi elfogadjuk vagy elvetjük-e. Amedig úgy gondoljuk, hogy a dolgok rajtunk múlnak, addig mi vagyunk a cselekvő alany. Isten végső soron egy nagy nulla. Ez pedig zsákutca. Istent megismerni és megtapasztalni egyedül a kereszt isteni tettének elszenvedése által lehet. Nem arról van szó, hogy a kereszt ismeretet közvetít nekem valami másról, ami »fölötte« vagy »mögötte« van. A kereszt megtámad és lesújt engem. Akkor ismerem meg Istent, amikor Isten megtörténik velem, amikor Isten önmagát megcselekszi nekem.” 92. old.

„Míg a dicsőség teológusa megpróbál keresztülnézni a szükséget szenvedőkön, a megalázottakon és a »nemlétezőkön«, addig a kereszt teológusa tudja, hogy Isten szeretete a semmiből teremt. Ezért a bűnösnek meg kell semmisülnie, hogy üdvözülhessen. A Disputáció alapfeltevése itt lepleződik le. Ez pedig a feltámadás reménysége. Isten életet hoz a halálból. Létre hívja azt, ami van, abból, ami nincs. Ahhoz, hogy feltámadhasson, a bűnösnek előbb meg kell halnia. Minden hivalkodásnak el kell némulnia. A megigazító kegyelmet egyedül a »kereszt barátai« készek befogadni, azok, akik semmivé lettek. Lezárult minden más út. A kereszt teológusa olyan ember ember, aki végre megfordult,, és most már látja, »ami a valóság«.” 114. old.