Horváth Orsolya: A leleplező Ige. Hermeneutikai helyzetek az Újszövetségben

Akciós ajánlat
Termék kódja: AD174
Készleten lévő darabszám: 520
Eredeti ár: 800 Ft
Ár: 700 Ft
Megtakarítás: 100 Ft (12%)

 

Hermeneutikai Füzetek 35.

Horváth Orsolya: A leleplező Ige. Hermeneutikai helyzetek az Újszövetségben

Budapest, 2013

 

Egyre inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Hermeneutikai Füzetek olvasóinak pontosan ilyen kérdések felvetésére van szükség: „mit jelent a nem-megértés János evangéliumában?”; „bűn-e a nem értés?”; „miért kell kockázatvállalás az ige megértéséhez?”; „miért akadálya az identitásféltés az igaz megértésnek?”; „miképpen leplezi le Jézus az őt faggatókat?”; „miképpen leplez le Jézus bennünket, a mai olvasókat?” Mert az emberek, legyenek hívők vagy nem hívők, sokszor önbecsapással, sőt öncsalással leplezik magukat ez élő Igével való találkozáskor. Az élő Ige azonban leleplezi fondorlatos leplezettségünket. (Részlet a Sorozatszerkesztő Ajánlásából.)

„A Biblia reflexív iratgyűjtemény: folyamatosan reflektál a hallgatóval, illetve olvasóval való találkozásra. A negyedik evangéliumban ez a jelleg kerül a középpontba, amikor Jézus egyértelművé teszi beszélgetőpartnerei számára, hogy nem értik sem a már írásba foglalt kinyilatkoztatást, sem pedig az ő beszédeit. Maga a Biblia tehát eleve tud arról, hogy vannak és lesznek olyanok akik nem értik kijelenéseit sőt nemcsak tud erről a tényről, de fel is mutatja és megvilágítja a nemértés eseményét is. Az alábbiakban János evangéliuma beszélgetéseit veszem közelebbről szemügyre, hogy körüljárhassam azt az égető kérdést, hogyan válik vagy marad valaki nemértő az isteni kijelentésekkel találkozva, és ezzel párhuzamosan, miként lesz valaki az isteni szó értőjévé.” 9. old.

 

Mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy a Szentírással ugyanúgy vissza lehet élni, mint bármilyen más szellemi alkotással. Attól, hogy az Írás szent, még nincsenek beleépítve olyan védelmi elemek, amelyek meggátolnák azt, hogy vissza lehessen élni vele. A Szentírás attól szent, hogy maga Isten a végső szerzője, de ez a Szerző megengedi, hogy az ember szabadon éljen, vagy visszaéljen szavával. Így aztán az igét is fel lehet használni arra, hogy általa saját meglévő beidegződéseinket, rossz szokásainkat, hadd mondjam, bűneinket vagy önös céljainkat igazoljuk.” 22. old.