Luther Márton: A szolgai akarat 1525

Akciós ajánlat
Termék kódja: AD191
Készleten lévő darabszám: 623
Eredeti ár: 2.000 Ft
Ár: 1.500 Ft
Megtakarítás: 500 Ft (25%)

 

Magyar Luther Könyvek 11.

Luther Márton: A szolgai akarat 1525

 

Erasmus és Luther, a humanizmus és a reformáció két legjelentősebb alakjának 480 évvel ezelőtti vitája mindmáig érdeklődést kelt. Bizonyítja ezt a tény, hogy a vitázó felek iratai a közelmúltban már magyarul is megjelentek. Erasmus A szabad döntésről (De libero arbitrio diatribe) szóló írásának (1524) első teljes fordítását 2004-ben vehette kézbe az olvasóközönség. Luther 1525-ben elkészült válasza, A szolgai akarat (De servo arbitrio) korábban, 1996-ban jelent meg magyarul. Ennek az ezerötszáz példányban megjelent első teljes fordításnak a második és javított kiadását tartjuk most kezünkben. (Részlet Reuss András Előszavából)

„Ha nagyon is elkésve válaszolok „Diatribe a szabad akaratról” című munkádra, tiszteletre méltó Erasmus, úgy ez sokak várása ellenére és szokásomtól eltérően történik, mivel az ilyen alkalmakat eddig nemcsak szívesen ragadtam meg, hanem kimondottan kerestem. Talán némelyek még csodálkoznak is Luther szokatlanul nagy türelmén és hosszú hallgatásán, akit most ellenfelei még oly nagy bőséggel tett és terjesztett nyilatkozatai és írásai sem hoztak izgalomba, holott műveikben Erasmust köszöntötték győzelme alkalmából, és győzelmi éneket zengtek: íme, ez a Makkabeus, tanításának oly makacs vallója végre méltó ellenfélre talált, aki ellen megmukkanni sem merészel. Eközben én nemcsak hogy nem támadom ezeket, hanem magam engedem át a győztesnek kijáró díjat neked, amit ennek előtte soha nem tettem. Hiszen annál is inkább te érdemled meg a diadalt, nem csupán azért, mert ékesszólásban és szellemiekben messze felülmúlsz, és ezt mindannyian elismerjük, hanem mivel én barbárként barbárságban éltem, de legfőképp mégis azért, mert lelkületemet és féktelen hevességemet önmérsékletre késztetted, és már a harc előtt erőtlenné tetted, mégpedig két okból: …” 15. old.

 

„Egy bizonyos akaratot talán joggal tulajdonítanánk az embernek is, de szabad akaratot, amely az Istenre tartozó dolgokban tevékeny, semmiképpen sem, mivel ezt a szabad akaratot lényegét illetően úgy határozták meg, hogy saját belátása szerint Isten irányában képes bármit eltervezni és véghezvinni mindenféle korlát és akadály nélkül. Egy szolgát, aki gazdája uralma alatt él, nem neveztél volna szabadnak. Annál kevésbé nevezhetjük az embert vagy angyalt szabadnak, mert mindkettő Isten mindenható uralma alatt él, bűnről és halálról most nem is szólva! Így az ember egyetlen pillanatig sem képes önmaga erejéből szabadon megállni.” 87. old.