Michael Edwards: De poetica christiana

Akciós ajánlat
Termék kódja: AD138
Készleten lévő darabszám: 330
Eredeti ár: 900 Ft
Ár: 700 Ft
Megtakarítás: 200 Ft (22%)

 

Hermeneutikai Füzetek 14.

Michael Edwards: De poetica christiana

Budapest, 1997

 

Michael Edwards (1938–), angol költő és irodalomtudós négy tanulmányát tartalmazza a füzet (A keresztény poétika, Költészet és ismétlés, A megváltott idő, Írás és újraírás), melyek közül az egyik Magyarországon hangzott el 1996-ban. Edwards életművére különösen T. S. Eliot költészete gyakorolt hatást, de a magyar olvasóknak Pilinszky Jánosnak „evangéliumi esztétikáról” írt nézetei is felidéződhetnek. Edwards szerint „a Biblia nem tanokon, hanem költészet-használatán keresztül mutatja be a keresztény poétikát”.

 

Tartalom

A keresztény poétika

Költészet és ismétlés

A megváltott idő

Írás és újraírás

„Úgy tűnik számomra, hogy egy irodalmi mű mindig megelőzi a jövőt, nem úgy, hogy valóságosan előre látja az eljövendő dolgokat, hanem úgy, hogy olyan világot javasol, amely egyszerre saját maga és más, és amely legalábbis a keresztények számára jel, és csakis jel az új földről. Meg vagyok győződve arról, hogy a mindennapi életben is látunk jeleket a létezőkben és a dolgokban erről az új földről, még mielőtt a művészet fölvállalná őket. Itt a személyes tapasztalatok mindig is kényes területére lépünk, mindennek ellenére szükségesnek tartom, hogy ezekről az észrevételekről beszéljek – amelyek talán szintén kegyelemet jelentenek –, hogy megerősödhessünk a föld újjáteremtésének eszméjében azért is, hogy a művészet legkevésbé természetes alkotóelemét – eltávolító képességét, hajlamát a másságra – elválasszuk magától a természettől. A természet nyújtotta nekünk ezeket a természetes víziókat, és ahelyett, hogy verset idéznénk, ami T. S. Elliot Négy kvartettje lehetetett volna, amelynek bizonyos részleteit fölhasználják – igaz, meglehetősen prózai módon, listát készítve belőle –, inkább a költő nővére, Dorothy Wordsworth Naplójából…” 20. old.

„Kezdetben volt az ismétlés. Ez a gondolat fonák módon paradox, hiszen általában világos különbséget teszünk az ismétlés és a teremtés között. Mégis, ha a Teremtés könyvének nyitányát az ismétlésre gondolva olvassuk, mindenkit meglep, hogy Istenről azt tudjuk meg, hogy kezdettől fogva ismétlést teremt: kezdeti tette, hogy egy „első napot” alkot – vagy a héber szerint „első számú napot”, yom ehad –, mely magába foglalja egy második nap s talán a napok sorozatának fogalmát. Miután az író rögzítette, hogy Isten megalkotta az eget és a földet, könnyen folytathatta volna azzal, hogy leírja a teremtés különböző összetevőit annak említése nélkül, hogy Isten teremtő, s mondhatnánk, műalkotása ismétlődések ismétlődő tettek sorozatából jött létre, s közülük mindegyik az őt megelőzőből következett, vagy abban fogant. Istent úgy mutatja be az író, mint aki nap nap után megismétli teremtő aktusát, míg a mű teljessé nem lett a hatodik napon az első emberpár megteremtésével. Sőt azt látjuk, hogy ez a tetőpont egy még meghökkentőbb és mindörökké titokzatos ismétlést tartalmaz abban az ismerős utalásban, hogy Isten az embert az embert saját „képére és hasonlatosságára” teremtette. Általunk alig felfogható módon isten megismétli magát Ádámban és Évában, amint egy irodalmi mű szerzője megismétli önmagát alkotásaiban, és megjelenik a szereplők egyikeként, mint „én” Chaucer Canterbury meséiben vagy mint „Marcel” Proustnál Az eltünt idő nyomában lapjain. 31. old.