Paradigmaváltások a bibliai hermeneutikában - elfogyott

Kérésre
Termék kódja: AD1
Ár: 0 Ft

 

Hermeneutikai Füzetek 1.

Paradigmaváltások a Biblia értelmezésében

Budapest, 1994

A humán tudományokhoz hasonlóan a bibliai hermeneutikában is beszélhetünk paradigma­váltásról: a posztmodern gondolkodás felismeri, hogy az eddigi elméletek autonómiája tovább nem tartható, s ezért lemond az objektív világ módszeres megismeréséről, s ehelyett a participáció elvét vallja. Így nem a megismerés tárgya, hanem a dialógus nyelve lesz a végső valóság. A füzet a premodern–modern–posztmodern szemlélet változását próbálja figyelemmel kísérni a bibliai exegézis szempontjából, rámutatva a hagyományos hermeneutikai gondolkodás válságára és a szükséges változásra.

Tartalom

David C. Steinmetz: Teológia és exegézis. Tíz tézis

David C. Steinmetz: A prekritikai írásmagyarázat elsődlegessége

Karlfried Froelich: Merre tart a bibliai hermeneutika?

Archie L. Nations: A történetkritika és a mai módszertani válság

Albert C. Outler: A posztliberális hermeneutika irányában

James P. Martin: Egy posztkritikai paradigma felé

Willem S. Vorster: A posztkritikai modell: fejlődés az Újszövetség kutatásában?

 

„Az Újszövetség tudományának történetét napjainkban »prekritikai«, »kritikai« és »posztkritikai« fázisok szerint jellemzik. Néhány esetben az utóbbi elnevezésre úgy is utalnak, hogy »posztmodern«, illetve »posztliberális«.[1] A prekritikai kifejezés általában a felvilágosodásnak az Újszövetség-kutatásra gyakorolt hatása előtti korszakot jelöli,[2] míg a posztkritikai elnevezés a történetkritika és az ún. történetkritikai módszerek használatának egyeduralma utáni periódusra utal. A posztkritikai elnevezést azonban nem szabad pusztán egy korszak elnevezéseként értelmezni; az Újszövetség-kutatásban végbemenő fejlődést is magában foglalja. Új ismeretelméletekre és az Újszövetség-tudomány lényegének újfajta meghatározásaira utal. A »posztkritikai« összetételben a »kritikai« nem csupán a »kritikátlan« ellentéte; a tudomány egy új látásmódját jelenti.

A Societas Novi Testamenti Studiorum (SNTS) 1986-os atlantai ülésén a vancouveri J. P. Martin egy érdekes tanulmányban amellett érvelt, meggyőző módon, hogy a kutatók tudományszemléletét befolyásolják az éppen uralkodó világnézetek. A keresztény értelmezés első tizenhét századát uraló vitalisztikus paradigma miatt a bibliatudomány elsősorban szimbolikus volt. Ezt a kritikai kutatás kora követte, mely az akkor divatos mechanisztikus világnézetet vallotta. A korszakot az analitikus elemzés jellemezte, a hangsúly a részleteken és nem az egészen volt. A valóságnak ez az atomisztikus megközelítése látható abban is, hogy mit tartottak Újszövetség-tudománynak és hogy mit történt ezzel a tudományággal. Martin azt állította, hogy egy posztkritikai szakasz felé közelítünk, melyben feltehetően egy holisztikus paradigma lesz az uralkodó. […]

Kuhn a paradigma fogalmát „A tudományos forradalmak szerkezete” című nagyhatású könyvében vezette be, ezzel jellemezve a tudomány fejlődését. A paradigma diszciplináris mátrix, »diszciplináris«, mert egy adott tudományág művelőinek közös tulajdonára utal; »mátrix«, mert különböző elemek elrendezése alkotja, melyek mindegyike további pontosítást igényel.”[3] 88 – 89. old.

 

A bibliai hermeneutikát magával a Bibliával kaptuk: a bibliával, amely autoratív iratok kanonikus gyűjteménye, és amelynek sajátos nyelvi formája van. Az előbbi kérdésben, talán a katolikus egyházzal szorosabbra font ökumenikus kapcsolatok miatt, valamivel pragmatikusabban gondolkodunk, mint az elöttünk járt nemzedékek. A Szentírás, az egyház és az egyházi hagyomány dialektikája ma már nem zavarja annyira a protestantizmust.” 22 – 23. old.



[1] A. C. Outler: “Towards a Post-Liberal Hermeneutic”, in: Theology Today 42 (1985), 281–291; J. P. Martin: Towards a Post-Critical Paradigm (az SNTS atlantai ülésén elhangzott előadás).

[2] Vö. D. C. Steinmetz “The Superiority of Precritical Exegesis” in: Donald K. McKim (szerk.): A Guide to Contemporary Hermeneutics: Major Trends in Biblical Interpretation (Michigan: Grand Rapids, 1986)

[3] Thomas Kuhn: The Structure of Scientific revolutions (Chicago: University of Chicago, 1970), 180.