Tyconius tanulmányok

Akciós ajánlat
Termék kódja: AD157
Készleten lévő darabszám: 87
Eredeti ár: 800 Ft
Ár: 600 Ft
Megtakarítás: 200 Ft (25%)

 

Hermeneutikai Füzetek 26.

Tyconius tanulmányok

Budapest, 2001

 

Ez a tanulmánykötet Tyconius 4. század eleji egyházfogalomra vonatkozó kijelentéseit, elemző tanulmányait tartalmazza, mely ily módon rámutat a hermeneutika és az ekkléziológia összefüggéseire is. Különösen is hangsúlyos hermeneutikai- és egyháztörténeti szempontból az első és az utolsó tanulmány által nagyító alá vett kérdés: milyen hatással volt Tyconius hermeneutikája Szent Ágoston gondolkodásmódjára, műveire?

 

 

Tartalom

Fabiny Tibor: Tyconius kettős egyházról alkotott elképzelésének ágostoni átvétele és/vagy félreértelmezése

T. Hahn: Az Egyház

J. Ratzinger: Megjegyzések Tyconius Szabályok könyvének egyházértelmezéséhez

K. Forster: A test fogalmának ekkléziológiai értelmezése Tyconius: Szabályok könyve alapján

K. Pollmann: Tyconius hermeneutikájának legfőbb vonásai

„A patrisztika legeredetibb és talán legkevésbé tárgyalt alakja a 4. századi (330 – 390 körül) észak-afrikai laikus, Tyconius. Mindössze annyit tudunk róla, hogy a donatistákhoz tartozott, de ekkléziológiai hitelveiket, ezért a donatista egyház 380-ban elítélte. A donatizmus a keresztényüldözés végét jelentő konstantinápolyi rendelettel (313) vált égető kérdéssé Észak-Afrikában. Donát püspök követői ragaszkodtak hozzá, hogy az üldözés idején hitben gyengének bizonyulókat (traditores) – akik átjátszották az egyház vagyonát az államnak – zárják ki az egyházból, hacsak meg nem térnek…

Tyconiusnak négy művet tulajdonítanak: De bello intestino (370 körül), Expositiones diversarum causa (375 körül), Liber Regularum (Szabályok könyve, 382 körül) és egy Jelenések-kommentár néhány töredéke, melyek közül legjelentősebb a torinoi (Lo bue 1963) a közelmúltban megtalált budapesti töredék (Mezey 1976, Mezey 1979, Pincherle 1978, Steinhauser 1987). A Jelenések könyvének Tyconius által írott kommentárja nagy népszerűségnek örvendett a 9. századig (Primasius, Arles-i Caesarius, Libenai Beatus, Beda Venerabilis). E későbbi átíratok felkeltették a reményt, hogy ezek alapján sikerül majd rekonstruálni Tyconius Jelenések-kommentárjának viszonylag autentikus szövegét. (Bonner 1966, Bonner 1970).

A Szabályok könyve a legrégebbi bibliai hermeneutika, amely a művelt nyugaton keletkezett. Sőt a nyelvészek és a textológusok számára ez a mű »a Vulgáta előtt keletkezett latin nyelvű prófétikus anyag« aranybányája.” 6. old.

 

„Annak okait, hogy Tyconius a maga hermeneutikájába retorikai kategóriákat is felvesz, és új jelentéssel felruházva az üdvtörténet összefüggéseibe ágyazza azokat, pogány műveltségében és tanultságában kell keresnünk. A pogány hagyománynak ugyanis az alexandriai filológia születése óta a szövegek kritikai elemzéséhez rendkívül alaposan kidolgozott rendszer áll rendelkezésére. Ehhez a hagyományhoz nyúl vissza Ágoston is. Tyconius viszont egyetlen olyan bibliai szöveghelyet sem említ, amely előírná, hogyan kell megközelítenünk az Írás kijelentéseit. Feltűnő az a válogatás, amellyel Tyconius csak bizonyos retorikai kategóriákat vesz föl hermeneutikai rendszerébe (genus-species a negyedik szabályban, pars pro toto az ötödikben, recapitulatio a hatodikban). A szünekdoché praecedentia-sequentia alkategóriáiba (Quint. Inst. 8,6,19) Tycinius a recapitulatio kifejezést is felveszi, jóllehet nem a retorikai rendszernek megfelelő jelentésben. Szigorúan véve tehát egyedül a szünekdochét fogadhatjuk el olyan grammatikai kritériumként, amelynek érvényét Tyconius a Biblia beszédmódjának központi gondolati szerkezetének vonatkozásában is elismeri.”  106. old.