Ulrich Körtner: Az ihletett olvasó

Akciós ajánlat
Termék kódja: AD148
Készleten lévő darabszám: 432
Eredeti ár: 1.000 Ft
Ár: 800 Ft
Megtakarítás: 200 Ft (20%)

 

Hermeneutikai Füzetek 19.

Ulrich Körtner: Az ihletett olvasó

Budapest, 1999

 

„Mint minden irodalmi hermeneutikának, a bibliai hermeneutikának is fel kell tennie a kérdést, hogy ki a kanonizált szövegek implikált olvasója. Az itt olvasható tanulmányok azt a tézist képviselik, hogy a bibliai szövegek által implikált olvasó egy Isten lététől inspirált olvasó. A bibliai szövegek jelentése újraformálódik az olyan olvasási aktusokban, amelyekben az olvasó oly módon tanulja önmagát újra megérteni, amit a keresztény hagyomány nyelve hitnek nevez.” (részlet Körtner bevezetéséből)

 

 

Tartalom

Mindennek megvan a maga ideje

Tanácstalanul a Biblia előtt

Szentírás és Szentlélek

Lector in Biblia

Formatörténet és befogadásesztétika

A mítosz feldolgozása

A hit okos mesék követése?

Webes ár: 1250 Ft

A mai nyelvi válságban az az igazán nyomasztó, hogy a Biblia nyelve többnyire nekünk magunknak sem szólal meg. Azért nyomasztó ez, mert a keresztény hagyomány jelentős szavaival maga Isten is visszahúzódik. Nézetem szerint keresztény hit nyelvvesztését csak akkor vesszük teológiailag komolyan, ha úgy szenvedjük el, mint Isten hallhatását. Az a tény viszont, hogy isten ma, a róla szóló mindenféle beszéd közepette hallgat, érzésem szerint, egyszerre nagy baj és ugyanakkor ígéret teológiai és egyházi elnémulásunk szempontjából. Növeli a bajt, mivel Isten hallgatása komoly kísértésnek teszi ki hitünket. Viszont ígéretes is, hiszen nem helyezi hatályon kívül a hitnek azon bizonyosságát, hogy az az Isten, aki egykor szólt, egyszer majd újra szólni fog. Ezért reménykedhetünk abban, hogy ugyanaz az Isten, aki ma saját elnémulásával elhallgattat minket, egy napon Zakariáshoz hasonlóan minket is meg fog szólaltatni, a mi szánkba is dicséretet fog adni.” 34. old.

Az »allegorézis« még egészen friss fogalom a nyelv-és irodalomtudományokban. Olyan magyarázási technikát jelöl, amely egy allegóriát nem tartalmazó szöveget úgy kezel, mintha allegorikus lenne. Míg az allegorézis a magyarázásnak, vagyis a szövegek befogadásának a módszere, addig az allegória szövegalkotási eljárás. Az ókori retorika a Kr. e. 1. század óta kimutatható görög fogalommal az allegoria-val foglalja a szövegek megfogalmazásának valamint magyarázatának szabályait. Az allegorézis mint magyarázási technika már a kereszténység előtti időben is fontos szerepet játszik a szent szövegek interpretációjában.

Etimológiailag a görög allegoria szó az alla agoreuein-ből származik, ami annyit jelent: »mást mondani, (mint gondolni).« Az allegoria klasszikus definícióját Quintilianus adta: »Az allegoria, amit inversio-val szokás fordítani, valami mást mutat szavakkal, mint az értelmünk vagy alkalmasint éppen az ellenkezőjét. Az első fajta többnyire folytatólagos átvitelek (translationes) révén jön létre.« »Az a fajta pedig, ahol az ellentét értendő, az az irónia (eironeia).« »A folytatólagosnak [tudniillik az átvitel (translatio) folytonos alkalmazásának] vége allegória és rejtély (aenigmata)« Az allegoria ugyanazt jelöli, amit régebben hyponoia-nak, tehát »al-jelentésnek« vagy »mélyebb jelentésnek« neveztek.” 55. old.