Walter Mostert: Az „önmagát értelmező Szentírás” Luther hermeneutikájáról - elfogyott

Raktáron
Termék kódja: AD129
Készleten lévő darabszám: 0
Ár: 0 Ft

 

Hermeneutikai Füzetek 9.

Walter Mostert: Az „önmagát értelmező Szentírás” Luther hermeneutikájáról

Budapest, 1996

 

Scriptura sacra sui ipsius interpres – szólt Luther hitvallása: Walter Mostert, a Zürichi Her­meneutikai Intézet 1995-ben elhunyt igazgatója ebben a tanulmányban Luther írásmagyarázati alap­elvének feltárására és megértésére vállalkozik. Eközben Lutherral együtt arra a fórumra kérdez rá, ahol az Írásnak elsődleges tekintélyként kell funkcióját betöltenie, s rámutat, hogy Luther eljut a lel­kiismerethez, mely által Isten munkálkodik. Az ember azonban hajlamos nem az Íráson keresztül, hanem saját értelmével – sensus proprius – értelmezni Isten előtti helyzetét. Éppen az „önmagát értelmező Írás” az, ami az embert erről az útjáról Isten által kijelölt helyére irányíthatja.

Tartalom

Az „önmagát értelmező Szentírás” – Luther hermeneutikájáról

Az írás tekintélyének lutheri értelmezése

Luther teológiája a teológia kiegészítője

A megigazulástan mint krisztológia. Az Írás tárgya

Az Írás önértelmezése, mint fentebb mondtuk, nem mondhat le az értelmező tevékenységről. Ennek oka, amint az most már világos, abban van, hogy az Írás önértelmezése nem abszolút, elszigetelt valami hanem az értelmezésben, éspedig az ember értelmezésében történik. Az ember értelmezése az Írás által Luthernél igében, szentségben, tehát az igehirdetésben megy végbe mint egyedüli medium salutisban (üdvözítő eszközben). A prédikátorok teológiai kiképzésének abban a vonatkozásában, hogy a prédikátorokat a prédikálásra képezzék, a teológia feladata a prédikátorokat az Írás olyan fajta megértésében kitartóvá és otthonossá tenni, amelyben az Írás mint önmaga és az ember értelmezője marad meg.” 25. old.

A sensus proprius hermeneutikájának alapelemei: formalista autoritásértelmezés, az értelmező relációnélkülisége ontológiai értelemben, az Írásnak semmilyen önértelmezése, nem igehirdetés, hanem politikai-etikai kezelési útmutató, az egyház vagy csoport felfogása vezetőként vagy tanítóként. Így foglalható össze: az Írás autoritását auctoritas distributivaként (megosztott tekintély) foghatjuk fel. A iustitia distributivával vívott harcában Luther felismerte, hogy tulajdonképpen saját lelkiismeretének fóruma előtt áll, amely mögött talán Isten rejtőzik, hogy alapjában véve reláció nélkül, azaz segítség nélkül, és üdvösség nélkül vegetál.” 38. old.