A Sensus Literalis hermeneutikai kérdései - elfogyott

Termék kódja: AD156
Ár: 0,00 AFN

 

Hermeneutikai Füzetek 25.

A Sensus Literalis hermeneutikai kérdései

Budapest, 2001

 

A sensus literalis – a ’betű szerinti’, illetve ’szó szerinti értelem’ – kérdésével az elmúlt kétezer évben zsidó rabbik és keresztény exegéták egyaránt sokat foglalkoztak. Az alábbi kötet is a bibliaértelmezés szempontjából vizsgálja meg a kérdést. Mit jelentenek egyes szavak, kifejezések a Bibliában? Mit kell szigorúan, betű szerint, s mit kell áttételesen, jelképesen érteni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ öt, egymással is vitába szálló szerző tanulmánya ebben a kötetben.

 

Tartalom

Fabiny Tibor: A sensus literalis kérdése

Brevard S. Childs: A Biblia szó szerinti értelmezése régen és ma

Hans W. Frei: A bibliai elbeszélések „literális értelmezése” a keresztény tradícióban: Feszíthető még vagy elpattan?

James Barr: A „literális”, az „allegórikus” és a modern bibliakutatás

Brevard S. Childs: Kritikai megjegyzések James Barrnak a literális és allegórikus értelemről vallott felfogásához

P. R. Noble: Sensus literalis: Jowet, Childs és Barr

„Kevés olyan zavarba ejtő és fontos kérdés van a bibliaértelmezés történetében, mint a sensus literalis, a szó szerinti értelem meghatározása egy-egy szövegrészben. Nagy zsidó és keresztény tudósok egyaránt küszködtek a problémával. Voltak idők, mikor úgy tűnt, egyezség születik a jelentés kérdésében, de a következő nemzedékek ismét vitába keveredtek. Megítélésem szerint a az egzegézis tudományán belül manapság megfigyelhető zűrzavar oka is ugyanebben a problémában keresendő. […]

A Szentírás szó szerinti értelmezésének vizsgálatakor mindenekelőtt a korai zsidó írásértelmezésben pes’(h)atnak nevezett ún. »egyszerű értelmet« kell szemügyre vennünk. A kézikönyvek szokásos magyarázata alapján a szöveg egyszerű értelmének az a közvetlen és világos egzegézis tekinthető, mely megfelel a szerző szándéka szerinti jelentésnek. Az egyszerű értelmen kívül voltak a különböző alkalmazott értelmek – homiletikai, figuratív és misztikus –, amelyek túlmutatnak a szó szerinti értelmen. Általános az a vélemény is, hogy maga a pes’hat szó, amely a homiletikai értelemnek megfelelő deras(h)-sal szemben a szó szerint értelmet fejezi ki, először Babilonban, a pumbeditai iskolát megújító amórák körében jelent meg.” 28. old.   

 

„Nincs olyan területe az emberi gondolkodásnak, ahol annyit használnák a »literális« fogalmát minta bibliaértelmezés során. Előfordul a jogban és az irodalomkritikában is, de sehol annyiszor, mint a Bibliával kapcsolatban. »Szó szerint« – szoktuk mondani »ez ezt meg ezt jelenti«; vagy »ezt nem kell szó szerint érteni«. Az emberek mondhatják azt is: »Úgy vélem, a Biblia teljes egészében igaz, de természetesen nem szó szerint.« (I’m not a literalist.)… Ha azt mondjuk, hogy »szó szerint az áll a Bibliában«, hogy Isten szeretet, vagy Jézus feltámadt a halálból vagy Isten azon a kősziklán építi fel egyházát, ami Szent Péter, akkor úgy érezzük, hogy valami rendkívül nagyhatású és meggyőző dolgot mondunk: nem csak úgy valakinek az elképzelését, hanem ez valóban ott áll fehéren-feketén, ez »szó szerint« igaz. Nem tudni manapság, hogy valójában jó-e vagy rossz literálisnak lenni.” 84. old.