Jer, örvendjünk, keresztények – Luther írásaiból mindennapi használatra

Magyar Luther Könyvek 12.

Jer, örvendjünk, keresztények – Luther írásaiból mindennapi használatra

Örömmel ajánlom hittestvéreimnek, de minden érdeklődő olvasó figyelmébe is a Jer, örvendjünk, keresztények című, Luther írásaiból összeállított, mindennapi használatra szánt áhítatos könyv negyedik kiadását. „Az evangéliummal olyan kincshez jutottunk, melynek neve nem pénz, nem vagyon, nem evilági hatalom, dicsőség, gyönyörűség, hanem reménység, mégpedig élő, boldog reménység, amely testünkben-lelkünkben megelevenít, és boldoggá tesz – teljességgel, örökre” – olvashatjuk egyik áhítatában. (Részlet Ittzés János Ajánlásából)

„ »Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem. (Jn 16,5)«

Mikor krisztus azt mondja, hogy az Atyához megy, akkor ezzel összefoglalja megváltásunk egész művét, mindazt, amiért jött, amit értünk tett és tesz végiglen – szenvedését, halálát, feltámadását s az egyházban való egész országát. Mert ez az Atyához való menetel azt jelenti, hogy magát vére hullásával és halálával áldozatul adja, hogy megfizessen a bűnért, s azután diadalmas feltámadásával hatalma alá verve bűnt, halált, poklot, üljön Atyja jobbjára, honnét élő Úrként láthatatlanul uralkodik égen-földön, gyűjti, terjeszti evangéliumának hirdetésével a kereszténységet, a benne hívőket közbenjáró örök Főpapként képviseli az Atyánál, s könyörög értük, mivelhogy még mindig van gyarlóságuk és bűnük; azután adja a Szentlélek erejét, bűn, ördög és halál legyőzésére.” 169. old.

„ »Ama beszédeket, melyeket nékem adtál, őnékik adtam. (Jn, 17,8)«

Az egyháznak nincs más rendeltetése és dolga, mint Isten igéjének hirdetése. Ha nem ezt teszi, nem egyház – legfeljebb névleges. Nem az ige van az egyházért, hanem az egyház az igéért. Nem azért van ige, hogy az egyház megszólalhasson, hanem azért van egyház, hogy az ige megszólalhasson. Nem az egyház teremt igét, hanem az ige teremti az egyházat. Az igazi egyház legbiztosabb ismertetőjegye az Isten igéje. Ahol Isten igéjét hirdetik s hallgatják, ott az egyház.” 365. old.