Luther Márton: Előszók a Szentírás könyveihez - elfogyott

Termék kódja: AD457
Készleten lévő darabszám: 0
Ár: 0,00 AFN

MLK 2. 2010. Luther Márton: Előszók a Szentírás könyveihez

„Nincs nyelv, amely gazdagságban a héberhez volna fogható. Számos szót tud ez az éneklésre, dicsőítésre, tiszteletre, örvendezésre, szomorúságra, amelyekre mi aligha egyet is találunk. Kiváltképpen pedig az isteni szent dolgokat illetően bővelkedik, hogy tíz szava is van, amelyekkel Istent nevezi meg, akire mi egyetlen szót találunk: Isten; méltán mondhatjuk tehát szent nyelvnek. Ezért egyetlen fordítás sem lehet annyira szárnyaló, mint a héber szöveg maga; még ha képes beszédétől, melyeket figuráknak neveznek, el is tekintünk, melynek tekintetében minden más nyelvet felülmúl. Hanem a Zsoltárok könyvének egyes helyei világosabbak legyenek, alább néhány alaposabban megmagyarázunk.

A Zsoltárok könyvében és másutt is fel-felbukkan e két szó egymás mellett: irgalmasság és igazság, ám némelyek oly méltatlanul és hitványul használják ezeket, hogy magam inkább »jóság és hűség«-nek fordítottam, s ez annyit tesz, akárha szeretetet és hűséget mondanánk, például: Szeretetet és hűséget tanúsított irántam. Mégsem fordíthattam ilyen szabadon. Mert a chesed irgalmasságot jelent, én pedig »jóság«-gal fordítottam, mivel értelme ennek at, ha valakivel szemben barátsággal szeretettel s jóakarattal viseltetünk, mint azt Krisztus (Mt 12,7) és Hóseás (6,6) magyarázza, mondván: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot«; azaz azt akarom, hogy inkább barátságot,szeretetet s jóakaratot tanúsítsatok egymás iránt, mint hogy áldozatot vigyetek.” 48 – 49. old.

 

„E levélben Pál arra inti a korinthusiakat, hogy hitben és tanításban egyek legyenek s ügyeljenek arra, hogy a legfőbb dolgot, azaz hogy Krisztus a mi üdvösségünk, jól megtanulják, mert ezen akad fenn minden eszesség és bölcsesség.

Aminthogy most, a mi időnkben, midőn az evangélium világosságra jön, felette sokan vannak a megszállott szentek, akiket szakadároknak, rajongóknak, vagy eretnekeknek neveznek. Túl korán okosodtak meg ezek, és olyan tanultakká lettek, hogy nagy tudományuk és bölcsességük miatt senkivel ki nem egyeznek: egyik erre, másik arra húz, mintha olyan szégyen volna, ha nem gondolnának mindent különbözőképpen, és nem fitogtathatnának nagy bölcsességüket, ami pedig őket, akiknek fogalmuk sincsen a valóban fontos dolgokról, noha gyakorta jártatják a szájukat, igen bolondnak mutatja. Az ilyenekből Szent Pálnak is kijutott.” 138 – 139.